Köhögés típusai
Alapvetően kétféle köhögést különböztetünk meg, a száraz és a hurutos köhögést. Száraz köhögés esetén a légutak nyálkahártyájának irritációja lép fel, gyakran társul kaparó érzéssel. Ilyenkor nincs váladékürítés, csak kínzó köhögés. A száraz formában a köhögéscsillapítóké a fő szerep, melyek a köhögési ingert nyomják el.
Hurutos köhögés esetében a fő jellemző a köpetürítés, ilyenkor a lerakódott váladék ingerli a légutat. A köpet színe utal a fertőzés eredetére: átlátszó váladék vírusos, míg sárgás vagy zöldes köpet bakteriális fertőzésben fordul elő.
Terápia
A terápia fő célja a váladék eltávolítása, melyre hurutoldókat és köptetőket alkalmazhatunk. Fontos hogy a köhögés típusának megfelelő gyógyszert válasszunk, hiszen a két csoport éppen ellentétes hatást vált ki. Elsőre ellentmondásos lehet a tény, hogy hurutos köhögésben köpetőket és köhögéscsillapítókat is alkalmaznak. Egyszerre azonban sosem alkalmazzák őket: napközben a hurutoldók segítik a váladék ürülését, míg éjszakára a köhögéscsillapítók biztosítanak nyugodt alvást, ami elengedhetetlen a gyógyuláshoz.
Száraz köhögés kezelése
A köhögéscsillapítókat két csoportba oszthatjuk hatásuk helye szerint:
- centrálisan ható – az agyban lévő köhögési központban fejtik ki hatásukat
- perifériásan ható – a légutakban lévő receptorok (érzékelő sejt) befolyásolásával hatnak
Centrális köhögéscsillapítók jellemző mellékhatása az álmosság és a légzésszám csökkenése. Ide tartozik a kodein, a dihidrokodein, a butamirát és a dextrometorfán. Ezek a hatóanyagok gyermekeknek, terhes és szoptatós nőknek nem ajánlottak.
A dropropizin és a prenoxdiazin a légutakban nyomják el a köhögési ingert, valamint görcsoldó hatással is rendelkeznek, így könnyítik a légzést. A perifériásan ható gyógyszerek csoportjába tartoznak egyes növények kivonata is (orvosi ziliz, izlandi zuzmó, mályva), melyek egy védőréteggel vonják be a nyálkahártyát, így mechanikusan csökkentik a köhögési ingert. Ezeket szirupok vagy cukorkák formájában alkalmazzák.
Hurutos köhögés kezelése
Hurutos köhögésben alkalmazott gyógyszereknek 3 fő hatása van:
- a légutakban lévő váladék termelésének fokozása (szekretolitikum)
- a váladék viszkozitásának csökkentése („folyósabbá” tétel) a könnyebb eltávolíthatóságért (mucolitikum)
- valamint a köhögési inger fokozása.
A brómhexin és az ambroxol egyrészt növeli a váladéktermelés a légutakban, másrészt olyan enzimeket aktivál, melyek elfolyósítják a nyákot. Az acetilcisztein és a karbocisztein a váladékban lévő kén-kén kötéseket hasítja fel, így csökkentve annak viszkozitását, sűrűségét. A borostyánlevél kivonata egyidejűleg csökkenti a váladék viszkozitását és csillapítja a köhögési ingert, valamint gyulladáscsökkentőként is hat, így mind hurutos mind száraz köhögésben használható. Egyes illóolajok (például a mentol, kámfor, cineol, timol) szintén rendelkeznek nyákelválasztást serkentő hatással. Ezeket előszeretettel használják inhaláláshoz vagy mellkasi bedörzsölő balzsamokhoz.
Az inhalálás hatékonysága nagyban függ a helyes használattól, így érdemes tisztában lenni az alapokkal:
- olyan eszközt használjunk, ami csak az orrot és szájat fedi be, így elkerülhetjük a szemirritációt – a kendővel letakart fej módszert csak csukott szemmel, és körültekintéssel szabad alkalmazni (szív- és érrendszeri betegséggel küzdőknek nem is ajánlott!)
- legalább 15 percig tartson az inhalálás, és naponta több alkalommal ismételjük meg, hogy hatékony legyen
- inhalálás után nem szabad hűvös helyen tartózkodni, célszerűbb egy-két órát pihenni
Forrás:
- https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6h%C3%B6g%C3%A9s
- Anette Immel-Sher: Terápiás útmutató; Galenus Kiadó 2018
